Szóval, Sárika a héten volt 19 hónapos, a St. István parkban ma kétszer voltunk - Sarci be van vezetve a társaságba, a homokozóba, úgy értem - egyelőre üldögél, néha mászkál (négykézláb). A hintával kezdünk, aztán át a rugós lovacskához, azzal kezdjük, hogy megsímogatjuk a sörényét, aztán jöhet a hóci. De ezután Sára lekéredzkedik a homokozóba, helyesebben megpróbál lefordulni a paciról, és ha hagynám, fejest ugrana a homokozóba. Szerencsére a homokozó tele van otthagyott játékokkal, lehet garázdálkodni (Sarcinak még nincs homokozó készlete). Sárika néha a gereblyével fésülködik. Amikor a labdát elővesszük, mindig odajön egy pár gyerek, és vagy el akarja venni, vagy csak nézi - az anyukák eközben mondják, hogy "nem szabad elvenni", paráznak, illedelmeskednek, nagyon szórakoztató, persze aztán labdázás lesz belőle, mindig bevonom a kiskölköket... A 4-5 évesek már ezer km/h-s sebességgel száguldanak össze-vissza, vigyázni is kell, nehogy megüssék a kicsiket, bár eddigi tapasztalataim szerint eléggé odafigyelnek.
Múlt héten kezdtem olvasni a Micimackót (gyerekkoromban nem bírtam), és azóta Kangának képzelem magam.
Az agyhalál lassan beáll, de előtte még több tucat dolgot el fogok felejteni.
Sárika nevei mostanában: Szamóca, Kampóca, Babli (standard), Arany málinkó, Aranyalmafa, Csodacsemege, Virágszálovics.
A héten bevezettem, hogy már csak minden második nap szopizik este. Nagyon smooth. Sárának már nem igazán van igénye erre, nagyon örül, ha szopizhat, de teljesen okés neki, ha csak az imádság és az éneklés van. Az esti énekeket együtt énekeljük, Sára a sorok kezdetén elnyújtva beénekli az első szótagot, és hangosan nevet hozzá, ezen én is nevetek, és nagyon jó hangulatban telik a lefektetés. Aztán beteszem az ágyikóba, integetünk, és rázárom az ajtót. Soha nem szokott hisztizni, elalszik szépen, én meg megyek mosogatni, rendet rakni, dolgozni, olvasni, jógázni, e-mailezni, stb stb. stb....
No comments:
Post a Comment